Vasárnap kirándulni mentünk, vettünk egy vasárnapi egész napos vonatjegyet, és felmentünk északra megnézni a Larne nevű városkát. Larne-ról egy óra alatt megállapítottuk, hogy nincs mit rajta nézni, úgyhogy átmentünk Whiteheadbe. Sok látnivaló Whiteheadben sincs, de legalább szépek a házak meg a kertek; egészében egy pofás kis város. (Larne-hoz viszonyítva meg egyenesen gyönyörű.) Ebédre beültünk egy kis családi kávézóba, jót ettünk 12 fontért.

Na de a lényeg: Larne adott nekünk egy hatalmas pozitív impulzust. Ahogy ott ültünk a parkban a szitáló esőben, és bámultuk a reménytelenül szürke eget, hirtelen ráébredtünk, hogy nem leszünk képesek hosszabb távon Belfastban élni, mert az időjárás egyszerűen elviselhetetlen. Volt egy szokatlanul napsütéses nyár tavaly vagy tavalyelőtt, az megvezetett minket, azt hittük, lesz majd ilyen máskor is - de nem, itt ez a normális, ami most van: eső, felhős ég minden nap, tizenvalahány fokokkal. (Én rövidgatyában jövök ugyan dolgozni, de inkább csak dacból, csakazértis alapon, mert az idő nem indokolja. Kábé én vagyok az egyetlen az irodában.)

Hosszabb távon nem lehet ezt bírni. Én még csak a kedélyemen érzem a hatást, de szegény brazil feleségemnek már konkrétan egészségügyi problémái is vannak. Váltani kell, amíg lehet. Különösebben amúgy sem köt Belfasthoz semmi: igazi barátaink, legyünk őszinték, nincsenek, Taniának meg éppen munkája sincs, a helyi sakkélet gagyi, a házunk oké, de semmi különös... Az egyetlen dolog, ami itt érték, az állásom - de állást találok majd másikat, és alighanem jobbat, mint ez.

Szóval költözünk, vasárnap eldöntöttük, és azóta már azt is kitaláltam, egy kis irodai közvélemény-kutatás után, hogy Dél-Angliába, lehetőleg a parthoz közel érdemes, valahol Bournemouth-Portsmouth-Brighton körül. Már az időpont is megvan: február. A telet itt kihúzzuk még, és készülünk a nagy ugrásra. Addig Tania még végigdolgozik egy telet a Royal Mailnél, rakunk félre pénzt ezerrel, én meg leteszem a jogsit, és képzem magam egy kicsit, hogy a következő állásom ne ügyfélszolgálat legyen. Két lehetőség van a láthatáron, könyvelés és sakkoktatás - amiből az utóbbi lenne nyilván a kívánatos, de meglátjuk. 

Az albérlet persze húzós lesz odaát, minimum kétszáz fonttal több, viszont keresni is jobban lehet majd... Az egész déli part turista célpont, jó terep Tania eladói zsenijének. Majd rittyentünk neki valami vállalkozást. 

Amit eddig láttam Bournemoth-ból, az tetszik. Sakkélet van, strand van, napsütés van (az esős napok száma 120 évente, szemben a belfasti 213-mal!), munkalehetőség, társasági élet, kultúra van, nemzeti park, erdők elérhető közelségben, és nincs messze a londoni reptér sem. Ilyen egy élhető hely.

Ideje kicsit többet keresni, meg igényesebb helyen élni. A belfasti langymeleg pocsolyából elég.